Ma meglepő dolog történt a vonat érkezésekor. A felszálló utasok sorban álltak az ajtónál!!!
Senki nem akart oldalról beügyeskedni, tolakodni. A később érkező is automatikusan a sor végére állt. Igaz csak öten voltunk. De már ez is valami.
Pláza cica... Igen ilyen is van a vonaton. Általában eltúlzott sminkkel, a legújabb divatot követő ruhában és ékszerekkel.
A lényeg még sem ez.
Általában igyekszik úgy elhelyezkedni, hogy más ne akarjon a közelébe ülni. Falatnyi táskája mellette, kabátja, pullóvere, vagy esernyője a szemben lévő két ülésen elfektetve.
Ha rákérdezünk az hely szabad voltára, hangos sóhajjal és utálkozó pillantásokat vetve teszi arrébb holmiját. Válasz, az általában nincs.
A minap ott ült a vonaton a Besenyő család Margitkája, vagy kisérteties hasonmása.
Arca ugyan megváltozott, de a tartása és a hangja ugyan az volt. Háta egyenes, tokája leengedve, fejrángása jellegzetes.
Igazán akkor voltam biztos abban, hogy kit látok amikor megszólalt. Ideges parancsó hangjától elsápadt a mellette ülő Józsi bácsi. Csak a kötőtűk hiányoztak a kezéből. Kezében a retikülje fülét fogta elszántan a hasához szorítva.
Azt hiszem megtaláltam Laár András múzsáját
Napi kalandjaim a napi bejárások közben. Arcok és viselkedésminták
RSS
balinto 2006